Az iPhone 2007-es megjelenése óta rohamos mértékben terjednek az érintőkijelzős mobilok. Mivel csak nem régen szereztem be egy ilyen telefont (lecserélve a jó kis E52-t), eléggé felemás érzéseim vannak ezzel a technológiával kapcsolatban. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy meddig lesznek még „gombos” telefonok, és mikor veszi át teljesen a hatalmat a touchscreen? Vagy nem veszi át?
Az érintőképernyő mögött az a filozófia áll, hogy lecsökkenti az áttételt az akció és reakció között. Érthetőbben, ugye arról van szó, hogy korábban a gépek eszközök kezelésénél, eddig mindig áttételes volt a kezelő felület, azaz megnyomtunk egy gombot és történt valami. Sokáig a kijelzés teljesen szeparált volt a beviteltől, ha megnézünk egy desktop PC-t ott a billentyűzet fizikailag is különálló egység. A notebookon már közeledik a beviteli és a kijelző eszköz, fizikailag már egyben van de működése még különálló. A billentyű leütésével a vizuális reakció ugyan megérkezik, de az ujjunk nem érez semmit. Némi kivételt a különböző játékvezérlők jelentenek, amelyek force feedback technológiát alkalmaznak, amelyek közvetlen visszahatást produkálnak az érintési érzetünk számára. Az érintőképernyő forradalma az, hogy egybeolvad a mi mozdulatunk és a visszakapott reakció, és a manipuláció érzetének egy új szintjére jutunk. Nem beszélve arról, hogy a jóval nagyobb tér, és a variálhatóság megsokszorozza a lehetőségeket, hiszen mindig a szükséges gombok jelenhetnek meg a képernyőn.
Eddig tehát pozitív a kép. Azonban van egy másik aspektusa is a dolognak. A billentyűzet állandó, a qwerty, vagy a telefon számgombok mindig ugyanott vannak, akár becsukott szemmel, vagy oda se figyelve el tudunk végezni műveleteket. Ez a touchscreennél finoman szólva is nehézkes lenne. Furcsa módon ez az állandóság, sok ember – főleg az idősebb korosztály számára – egyfajta biztonságot ad, szemben az állandóan változó érintőképernyővel. A másik ilyen dolog – és ezt saját tapasztalatból mondhatom – hogy az ehhez nem szokott ember számára állandó, kényelmetlen érzést okoz a gondolat, hogy nem teljesen tudom kontrollálni az inputot, és sokkal könnyebb valamit „elrontani”. (Ehhez tegyük persze hozzá, hogy e sorok írója a hagyományos telefonokon sem tartozott azt SMS bajnokok közé, és a számítógépen sem döntöget gyorsgépelési rekordokat).
Szóval akkor uralkodik-e az érintőképernyő? Valószínűleg igen. Nyilván egyre inkább elterjed, főleg a komplexebb készülékek között, és a billentyűzet részaránya tovább csökken majd. Előbb utóbb nyilván csak a specializált – idősmobil, strapamobil, stb. – készülékekre szorul vissza.
S hogy mi jöhet ezután. Nyilván többfelé folynak a kutatások, rövid távon elsősorban a hangvezérlés folyamatos fejlődése az egyik lehetőség. A másik pl. az úgynevezett gesztusvezérlés lehet, bár ez elsősorban egyelőre az asztali gépeknél potenciális megoldás, azt hiszem hülyén mutatna a sok hadonászó ember az utcán. A még távolabbi jövőben, a legvalószínűbb megoldás a közvetlen ideg-elektronikai kapcsolat, azaz az elektronikai eszköz – telefonnak fogjuk még hívni? – közvetlenül csatlakozik az idegrendszerünkhöz és a gondolatainkkal fogjuk irányítani annak működését. Aki számára ez utópisztikusnak tűnik, annak elmesélném, hogy három olyan amerikai cég van amelyek neurális interfészeket fejleszt, elsősorban számítógépes játékokhoz (Neural Impulse Actuator, Emotiv Systems, NeuroSky). A jövő itt kopogtat a küszöbön.
